Oktatás: meddig dönthetnek a fejünk fölött?

Hogy mi a baj az oktatással? – egy fontos kérdés, amire estig kereshetnénk a válaszokat. Azonban akad egy talán még ennél is fontosabb probléma, amivel nem foglalkozunk eleget. Mégis ki fog a felmerülő oktatáspolitikai kérdésekről beszélni? Olyan emberek, akik a felülről hozott döntéseik valódi súlyát és hatását nem érzékelik? Akik úgy gondolják, átgondolatlanul vezethetnek be módosításokat, ellehetetlenítve ezzel főleg a diákok, de sokszor a tanárok helyzetét is?

A szakgimnazisták számára mostanra kötelezővé tett szakmai érettségi követelményeit 2016 decemberében tették közzé – mintafeladatsor hiányában -, csupán öt hónapot hagyva az idén érettségizőknek a felkészülésre, miközben ez valójában négy évet igényelne. Hiába állapította meg ez év februárjában szakgimnazista diákok megkeresésére az Oktatási jogok biztosa, hogy mindez jogsértő, nem foglalkoztak vele. Felvetődik tehát a​ kérdés: ha hagyjuk, hogy ezt megtegyék és szemét hunyjanak efelett, mi lesz a következő döntés, amit meghoznak? Milyen más módosítások nyernek létjogosultságot az érintettek beleszólása nélkül? Mi lenne, ha mi magunk keresnénk a megoldásokat, egymást meghallgatva és segítve?

Mi, akik elszenvedjük ezeknek a döntéseknek a káros hatásait, és akik benne élünk, és nap mint nap szembesülünk a rosszul működő oktatási rendszer hibáival.

Ha mi nem teszünk annak érdekében, hogy elősegítsük a változások létrejöttét, ki fog majd?

Szűcs Panni